Szecessziós virágok és fény: Díszes fények és organikus formák
A szecesszió valahol félúton van egy művészeti irányzat, egy elegáns tánclépés és egy virágoskert között. Budapest utcáit járva elég egy pillantást vetni a Gresham-palota kacskaringós vonalaira vagy a Zsolnay majolikás díszekre, hogy az ember szívét máris elöntse az az „ezt én is akarom otthonra” érzés. És miért is ne? Hozzuk be a szecesszió organikus báját és a fény játékát a saját lakásunkba – mindenféle dewalt kalapács nélkül.
Ez a stílus nem csak a tankönyvekben él – a szecesszió kifejezetten kedves, ha kreatív, otthoni dekorációról van szó. Hajlékony vonalai, virágos indái és színes fényei úgy simultak bele a múlt század elejének otthonaiba, mint egy macska a szecessziós párkányra. Lássuk, hogyan kelthetjük ezt a kecses, művészi hangulatot életre a saját nappalinkban (és anélkül, hogy véletlenül Monet-t festenénk a hűtőre).
Tiffany, csak nem az ékszerbolt
Ha valaha csodálattal bámultál egy szecessziós Tiffany-lámpa szépséget, jó hírünk van: most te is elkészítheted annak házi barkácsverzióját. Végy egy régi lámpaernyőt (vagy kartonból vágj ki egyet), majd vágj bele virágos, ívelt mintákat – akár sablonnal, akár szabad kézzel, ahogy a hangulat engedi. A kivágott réseket töltsd ki színes, áttetsző fóliával vagy színes üvegfestékkel. Este, mikor felkapcsolod a lámpát, garantáltan úgy érzed majd magad, mintha a Gellért Fürdő előcsarnokában pihennél – fürdőköpeny nélkül.
Pro tipp: Használj melegebb tónusokat (borostyán, olívazöld, rubinvörös), hogy igazán eltaláld azt a századelős hangulatot. És persze ügyelj arra is, hogy az elkészült lámpa ne úgy nézzen ki, mint egy kaleidoszkóp, amit egy kisgyerek kapott szülinapjára.
Növényindák, de most a falon
Szecessziós festésnél a kulcsszó az ív. Nem szögletes, nem geometrikus, nem skandináv. Hanem kanyarog, mint egy romantikus gondolat vagy egy túlnőtt borostyán az erkélyen vagy a korláton. Akár kézzel, akár sablonnal, fess lágy íveket, stilizált virágokat és növényi motívumokat a falra – egy hangsúlyos sarokban, a kétszemélyes kanapé fölött vagy az étkező falán.
Ha nem vagy egy mini-Mucha, ne aggódj – már egy-két kanyargós levélminta is csodát tesz. A lényeg, hogy ne legyen túl precíz. A szecesszióban a természet inspirál – és a természet sem használ vonalzót.
Arany minden mennyiségben – de ízlésesen
Tudjuk, az arany szín veszélyes terep. Egy hajszálnyival több, és máris egy giccses kávézóban érzed magad Bécs külvárosában. De ha jól bánunk vele, akkor jöhetnek az aranyozott tükörkeretek, kézzel festett, stilizált virágokkal díszített képkeretek és akár néhány bronzos dísztál is.
Keresd az organikus mintát – az olyan tükör, amitől úgy érzed, mintha egy szőlőinda tartaná, az jó. Amitől meg az az érzésed, hogy a múltkori retró diszkó még mindig nem ért véget – na, azt inkább hagyjuk.
A fal sem marad le – mészkőhatással
Ha a falakat is be akarod vonni a játékba, utánozd a szecessziós épületek legendás mészkő textúráját egy kis glettel és festékkel. Egy vékony, strukturált réteg után jöhet egy pasztell, krémszínű festék, amit áttörölhetsz egy szivaccsal, hogy természetes hatást keltsen. Ez az elegáns, „mintha Palotanegyedben laknék” effekt bármilyen falat földöntúlivá varázsol.
Szecesszió, te csodás!
A szecesszió nem csak stílus, hanem életérzés. Egyfajta esztétikus lázadás a hétköznapok szögletessége ellen. Ha pedig virágos lámpaernyőket barkácsolunk, ívelt falmintákat pingálunk és visszaverjük a napfényt egy indás tükörrel, az nem csupán dekoráció – hanem egy kis szelete annak a világnak, ahol minden ablak üvegfestmény, minden bútor nő, és minden fény halk zenét játszik.
Na, kell ennél szebb otthoni hangulat?
