A férj, aki a nappalit is műhellyé varázsolta – és az asszony, aki csak egy nyugodt estét szeretett volna
Amióta beköltöztünk az új lakásba, a férjem, Péter, valami különös átalakuláson ment keresztül. Korábban a legnagyobb barkácsolási kalandja az volt, amikor egy polcot próbált felszerelni, ami aztán három nap múlva leesett. De most, hogy saját otthonunk van, hirtelen minden szabadidejét a lakás "tökéletesítésére" fordítja.
– Drágám, szerinted a nappali falán jól mutatna egy dekor falipanel? – kérdezte egyik este, miközben én éppen a kedvenc sorozatomat próbáltam nézni.
– Szerintem a falnak így is megvan a maga bája – válaszoltam, de ő már a fúrókalapács után kutatott a szerszámosládában.
Péter úgy gondolta, hogy a lakás nem csak egy élettér, hanem egy végtelen lehetőségekkel teli projekt. A szerszámgépek sorakoztak a műhelyasztalon, mint katonák a csatára várva. És persze a vízmérték is mindig kéznél volt, hogy minden tökéletesen egyenes legyen.
– Tudod, mitől lesz igazán otthonos a nappali? – kérdezte egy este, miközben a LED szalagokat próbálta a mennyezetre erősíteni.
– Attól, hogy néha csak leülünk és pihenünk benne – válaszoltam, de ő már a ragasztópisztolyt melegítette a következő dekorációhoz.
A barkácsolás iránti szenvedélye odáig fajult, hogy még a kávézóasztalt is átalakította, hogy jobban illeszkedjen a "modern ipari stílushoz". A fém polcokat is úgy helyezte el, hogy a nappali inkább hasonlított egy műhelyre, mint egy pihenésre alkalmas térre.
– Péter, a nappali azért van, hogy pihenjünk benne, nem hogy újabb projekteket kezdjünk – próbáltam észhez téríteni.
– De drágám, ez nem csak dekoráció! Ez funkcionalitás, ez modern dizájn! – válaszolta komolyan.
Egyik nap, amikor hazaértem, láttam, hogy a hálószobában is elkezdett dolgozni. A fali polcokat újra elrendezte, a lámpákat pedig lecserélte, hogy "jobb hangulatot" teremtsen.
– Mit csinálsz? – kérdeztem.
– Csak egy kis frissítés. A hálószoba is megérdemel egy kis törődést – mondta, miközben a csavarhúzót forgatta a kezében.
Azóta a lakásunk olyan lett, mint egy bemutatóterem. A dekorációs elemek mindenhol ott vannak, a szerszámok pedig sosem kerülnek vissza a helyükre.
Bár néha hiányzik a régi Péter, aki esténként csak leült mellém a kanapéra, most már elfogadtam, hogy a barkácsolás az új szerelme. És ha boldoggá teszi, hogy a szerszámokkal babrál, akkor legyen. Csak remélem, hogy egyszer majd én is kapok egy kis figyelmet – talán egy nyugodt, barkácsolásmentes este formájában.